Mindenki életében legalább egyszer eljön a nagy Ő, aztán el is megy. És jön helyette egy másik, sőt, akár harmadik, negyedik nagy „Ő" is, feltéve, ha nyitottak vagyunk rá. A kérdés az, hogy mi van, ha leragadunk az elsőnél, ha eldöntjük, hogy ő nemcsak az első, de egyben az utolsó szerelme is életünknek? És mi történik, ha jön valaki, aki szeretne velünk komolyabb kapcsolatot kialakítani? Lehet-e barátságból szerelem? Melinda (29 éves) gondja is hasonló.

Párkapcsolati téren nem túl jó a helyzetem. Életem szerelme, a másik felem egy másik városban él és 22 évvel idősebb nálam. Évek óta távkapcsolatban élünk, nekem így is jó volt, mert szeretem. Egy ideje kiderült, hogy beteg (rákja van). Azóta nem találkoztunk, ő nem akarja, de minden nap beszélünk telefonon. A szívemben csak ő van. De tudom, mert már beláttam, hogy vele "rendes" párkapcsolatom nem lesz. Azaz nem leszek a felesége, nem lesz esküvő, sem gyerekek, sem semmi. Mert ő elzárkózik, nem akar senkivel találkozni. Egyre rosszabbul van, nem tudni, meddig él. Tudom, hogy életemben ő a "nagy Ő", mást nem fogok tudni így szeretni.

Közben megismerkedtem itt helyben egy nálam 1 évvel idősebb fiúval. Baráti kapcsolatnak indult, találkozgattunk. Ő a szüleivel lakik most, de van saját háza. Anyagilag nem él rosszul, nem volt még nős, nem is élt együtt senkivel, de voltak kapcsolatai. Nos, ő belém szeretett. Én nem - ezt tudja ő is, mert már az elején beszéltem neki a szerelmemről. Lényeg az, hogy az új fiú nagyon kitartó, igazi úriember, hozza a virágcsokrokat, eljön velem színházba, folyton ajándékokat hoz, beilleszkedett a baráti társaságomba, járunk ide-oda. És ő komolyan gondolja, idővel gyermeket szeretne. Eddig azt mondtam neki, hogy maradjunk barátok. De józan ésszel átgondoltam, s arra jutottam, hogy ha a saját érdekeimet nézem, akkor ő "jó parti" anyagilag. Nem szeretem őt, semmit nem érzek iránta, és nem is fogok, ezt már most tudom. De lehet, hogy idővel hozzámegyek feleségül, a jövőm miatt.

Rengeteget rágódtam ezen, szinte februártól. Volt egy időszak, amikor megpróbáltuk közösen, de nem jó, mert más típusú ember, egy nyugodt fajta, én meg pörgök ezerrel. De mégis, ha a jövőmre gondolok, akkor nem lehet elszalasztanom. Úgysem fogok senkibe beleszeretni, ezt tudom, mert csak azt a másikat fogom szeretni életem végéig. Ahhoz meg sem időm, sem energiám, hogy új pasikat keresgessek.
Szóval nem vagyok jól emiatt, de most józanul, észérvekkel döntöttem. Az új fiú tud a páromról, elfogadta a tényt, de nem zavarja, hogy naponta beszélünk.

Mit gondolsz? Én úgy érzem, mintha szembeköptem volna magam...