Az egyedüllét, a magányosság a legtöbb ember számára nagyon nehezen elviselhető. Különösen akkor, ha nagy magányosságunkban mindig a „régi szép időkre" emlékezünk, ha mindig csak a múltba tekintünk vissza. Pedig ha őszintén kinyitnánk a szemünket és a szívünket, akkor látnánk azt, hogy ha valami…

Úgy látom, a problémád két különálló részből tevődik össze, az egyik a munkanélküliség, a másik a magány. Ami a munkavállalást illeti, abban egyetértünk, hogy egy olyan ember ne legyen pedagógus, aki nem érez elhivatottságot a szakma iránt. Végiggondoltad már, hogy mit csinálnál…