Kedves Melinda!

Hogy mit gondolok a párkapcsolati helyzetedről? Nos, szerintem, ha tetszik a fiú, már pedig egy kicsit biztosan, mert akkor tutira nem is barátkoznál vele, és jól érzitek magatokat együtt, akkor vágj bele a kapcsolatba. Nagy Ő-je mindenkinek van, általában vagy beteljesületlen, vagy ha beteljesült és viszonzott szerelem, akkor is röpke ideig tart. A szenvedélyes szerelmek nem hosszú életűek, ihlet forrásnak tökéletesek (versek, novellák megírásához), de az igazi, életre szóló dolgok, a holtomiglan-holtodiglan, az egészségben-betegségben inkább a szelíd, hétköznapi szerelmekből (barátságokból) szövődnek.

Egy fiatal nőnek nem lehet elég, hogy esténként telefonon beszélget valakivel, akivel nem lehet közös jövője. A beszélgetés maradhat (már ha az új párod is tolerálja), de neked tervezned kell az életed, előretekinteni, mert az évek múlnak, és gondolom, te is szeretnél saját családot. Emellett a fiú mellett ezt megkapnád, a biztonságot is, de ne csak úgy nézd, hogy ″anyagi″ biztonság, mert ennél több. Ő szerelmes beléd, leélné veled az életét, és ha ezt ki is mondja, akkor szerencsésebb vagy, mint sok nő, aki csak álmodozik arról, hogy egyszer egy rendes pasi tényleg őt akarja, és nem csak lefektetni, hanem együtt élni vele! Ez a lényeg, hidd el. Egyébként meg a barátságból is lehet szerelem, volt már rá példa a történelemben.