Az alkoholizmus egyik velejárója a brutalitás, a családon belüli erőszak, amely nemcsak fizikálisan, de verbálisan is történhet, és sajnos nagyon gyakran történik is. Ráadásul mintha a média is erre építene, mintegy népszerűsítve az alpári beszédstílust, ld. délutáni kibeszélő show-knak csúfolt műsorok a kereskedelmi tévécsatornákon. Arankának a férje káromkodásaiból lett elege.

„Harminc éve élek házasságban. Volt benne jó is, rossz is. Mindig is harmonikus, kiegyensúlyozott családra vágytam, de nem abban élek. A férjem rendszeres alkoholfogyasztó, de nem is ez a legnagyobb bajom vele. Mocskos, durva beszédű. A nők neki csak ribancok, szajhák. Mindenkit "leköcsögöz", ezeket a jelzőket naponta megkapom én is és a fia is. Érzelmeket vagy inkább szeretetet nem mutat sem felém, sem felnőtt gyerekei felé, úgy érzem, csak magát szereti.
Régen próbáltam elhagyni, de most az tart vissza, hogy eddig szenvedtem a durvaságaitól, a kiabálásától, akkor most fordítsak hátat, amikor a nélkülözésben kitartottam mellette, és most, amikor jó jövedelme van, kezdjek elölről mindent, éljek megint egyik napról a másikra?
Mivel tudnám rádöbbenteni arra, hogy az ember életében a család kell a legfontosabb és az egészség legyen?
Ezen kívül minden lényegtelen apróság, amibe ő mindig hibát keres, bele köt. A női nemet, az anyaságot, az idős embereket nem tiszteli. Ennek ellenére, ha megváltozna, vagy megértené, hogy mit szeretnék tőle semmi baj nem volna, nem csak a pénze miatt ragaszkodom hozzá, de a durva lelke nekem nem tetszik."