Talán az utolsó, nekünk, bár részben önmagadnak feltett kérdésben rejlik a válasz is, vagyis, hogy te magad a sok külsőség (pénz, siker, hatalom, csábítás) ellenére kudarcként éled meg azt, hogy nincs állandó kapcsolatod. Próbáld meg inkább tapasztalásként nézni ezeket a már véget ért szerelmeket, kalandokat, amelyekből tanulhatsz.

Megismerheted belőlük önmagad, a saját igényeid, az elvárásaid. És persze a sok csillogás helyett, ami csak a külvilágnak szól, próbálj meg befelé figyelni. Olvass belső útkeresésről szóló könyveket, menj el jógázni, tanulj meg meditálni, sőt, neked még, lévén nincs anyagi gondod, és megengedheted magadnak, azt is tudom tanácsolni, hogy utazz el Indiába vagy akár Tibetbe, Peruba, olyan helyekre, ahol a spiritualitáson van a hangsúly.

A szerelem meg úgyis akkor talál rád, amikor (már) nem várod, nem kell mindenáron, görcsösen hajszolni a férfiakat - talán épp emiatt ijednek meg, hogy te sikeresebb, magabiztosabb vagy náluk, hiszen így nem is tudnak nőként kezelni. Ne cseréld fel a szerepeket! Próbálj meg visszaemlékezni, hogy milyen voltál 18-20 évesen, viselkedj úgy, mint aki gyámolításra szorul, gyengédségre vágyik, ne akard te irányítani a dolgokat, és hagyd, hogy a következő férfi, férfinek érezze magát melletted, akire fel lehet nézni!