Szinte mindenkivel előfordult már, hogy egy szakítás után (leginkább, amikor nem mi kezdeményezzük a történet végét), úgy gondoljuk, hogy nem akarunk tovább keresgélni, hiszen mi tudjuk, hogy az ex az igazi, és hogy igenis adni kellene magunknak még egy esélyt. De vajon működhet-e egy ilyen kapcsolat? Hiszen, ami egyszer nem működik, az nem fog másodjára, harmadjára sem. Tényleg csak a töltött káposzta jó felmelegítve? Kata (39 éves) története azonban még ennél is bonyolultabb.

„Egy hónapja a szerelmem úgy döntött, hogy véget vet a kapcsolatunknak. Annyit el kell mondjak, hogy egy kicsit komplikált a helyzetünk, ami miatt kérlek titeket, hogy ne ítéljetek el. Én férjnél vagyok, ő elvált, de együtt él valakivel. A kapcsolatunk igaziból játéknak indult (ő 17 évvel idősebb nálam), de aztán hamarosan egymásba szerettünk.

Amit iránta érzek még senki iránt nem éreztem, és ezzel ő is így van, legalábbis mindig ezt mondta. Egy hónappal ezelőtt azonban hirtelen úgy döntött, hogy szakítani akar, mondván, hogy egy rakás gondja van, és így nem tudná rám szánni azt az időt és mindazt az érzelmet, amit szeretne, és így jobb, ha nem találkozunk többet. Számomra összeomlott a világ. Fájdalomtól dühösen próbáltam bosszút állni, szándékosan megbántani, hogy neki is fájjon, de ez nekem is rossz volt. Végül feldühítettem.

Beszéltem valakivel, nem az élettársával, hanem egy nővel, akiről azt hiszem, hogy lehet köztük valami, bár ebben nem vagyok biztos. Péter (nevezzük így) ragaszkodik hozzá, hogy ők csupán barátok, és a nő is azt mondja, hogy nem az esete, ráadásul a felettese is. Péter viszont megkeresett ezt követően, és azt mondta, hogy elgondolkoztatta az eset (mármint, hogy meséltem a kapcsolatunkról ennek a kolleganőnek), és végül úgy döntött, hogy velem ezek után nem akarja folytatni a viszonyt.
Bocsánatot kértem tőle, és elmondtam, hogy miért viselkedtem így. Ő néhány napig nem keresett, aztán amikor megkérdeztem, hogy legalább barátok maradhatunk-e, azt válaszolta, hogy én nem létezem már a számára....

Akkor úgy döntöttem, hogy stratégiát váltok, és nem foglalkozom vele tovább. Visszajuttattam neki annak a garzonnak a kulcsait, ahol a búvóhelyünk volt, de közben próbáltam ürügyeket keresni, hogy beszélhessek vele, hogy újra lássam.
Ő viszont mindent megtett, hogy féltékennyé tegyen. Direkt úgy intézte, hogy meglássam épp azzal a kolleganőjével, akiről fent írtam, és akire gyanakodtam is, hogy van köztük valami.

Egyik reggel végül odajött hozzám ez a nő, és megkérdezte, hogy vagyok, olyan hangsúllyal, mintha rosszul kellene éreznem magam. Persze neki nem árultam el, hogy kutyául érzem magam, hogy halálosan hiányzik Péter, hogy szeretnék újra vele lenni, sőt épp az ellenkezőjét mondtam....

Most már nem tudom, hogyan viselkedjek, szeretném visszakapni, mert nélküle elveszettnek érzem magam... még a férjemmel való kapcsolatom is megromlott.... már nem akarok semmit az élettől, vagyis igen, még egy lehetőséget Vele."