Ebben a helyzetben talán el kellett volna fogadnod a barátnőid tanácsát, hiszen úgy tűnik ők tisztán látták mindazt, amit te nem akartál látni, vagyis, hogy ez a fiú nem szeretne tőled semmit.

Hogy ez miért van így, annak számos oka lehet, de annak nincs semmi értelme, hogy magadban keresd a hibát, ahogy annak se, hogy megpróbáld a fiút „meggyőzni" arról, hogy akarjon tőled mégis valamit. Ezzel ugyanis csak még jobban eltávolítod magadtól, és esetleg elzárkózik mindenféle kapcsolattól (ahogy máris megtette). A fiú nyíltan tudomásodra hozta a szándékát, ezért nem lenne érdemes tovább erőltetni ezt a dolgot.

Most úgy látod, hogy ennek a fiúnak senki sem érhet a nyomába. De ha őszinte vagy magadhoz, akkor meglátod azt is, hogy valószínűleg sok olyan tulajdonsággal is felruháztad ezt a fiút, amit ő igazából nem is birtokol (csak a te illúzióidban). Ezzel pedig elzárod a lehetőséget a többi fiútól is, akik szeretnének majd megismerkedni veled. Nem érdemes erőltetni azonban az ismerkedéseket sem, és adj időt magadnak, hogy feldogozd a „Sebastian- ügyet", hogy helyükre tedd a dolgokat. Próbáld meg elfogadni, hogy nem ő volt a „nagy ő" az életedben, hogy a „nagy ő" még várat magára. Ám addig is, ez egy élmény volt, egy kis kaland, amit „eltehetsz", amire szép emlékként lehet majd visszagondolni.

Próbálj meg nem szorongani, és nem aggódni a fiúkon. Jönni fog, aki neked van rendelve. Fontos, hogy higgy ebben, és hogy addig is hasznosan éld a mindennapjaidat. Élvezd a fiatalságod, a barátságaidat, értékeld, hogy van egy diplomád, nemsokára lesz munkahelyed is, ami újabb ismeretséget, kapcsolatokat hozhat.

Addig meg talán nem is olyan nagy baj, hogy kicsit egyedül vagy. Mert lehet, hogy „feladatod" van, és most elsősorban azzal kellene törődnöd. De az is lehet, hogy előbb magadban kell helyükre tenni egyéb dolgokat, amelyek esetleg régebb óta tisztázatlanul kísértenek, és éppen ezek azok, amelyek megakadályoznak abban, hogy komoly párkapcsolatod lehessen.