Úgy látom, a problémád két különálló részből tevődik össze, az egyik a munkanélküliség, a másik a magány.

Ami a munkavállalást illeti, abban egyetértünk, hogy egy olyan ember ne legyen pedagógus, aki nem érez elhivatottságot a szakma iránt. Végiggondoltad már, hogy mit csinálnál szívesen?
Elmehetnél esetleg valami tanfolyamra - ott akár meg is ismerkedhetsz valakivel. De jó lenne minél előbb kitalálni, mert szerintem a szüleid pénze sem véges, és gondolom minimálbérért (ami nem nettó 85!) nem akarsz építkezésen kemény fizikai munkát végezni napi 10 órában, úgyhogy még be sem vagy jelentve?! Mert ugye van, akinek csak ez jut.

De térjünk át a nagyobbik gondodra, az egyedüllétre. Egy szakítás még akkor is meg tudja viselni az embert, ha békességben válnak el, hát még így, hogy megcsaltak - nem csoda, hogy becsapottnak érzed magad, és oda lett az önértékelésed. DE! Még fiatal vagy, és két év épp elég idő a sebek nyalogatására és az önsajnálatra. Mert hát valljuk be, igaziból ez van a háttérben a magányos, kiábrándult időkben. A csalódást tekintsd úgy, mint tapasztalást, de lehetőleg ne általánosíts. Nem fog minden lány felszarvazni, ráadásul nem is mindenki olyan anyagias, ahogy te írod - csak nem találkoztál még az igazival. Az elvárásaidból is talán lentebb vehetnél egy kicsit, kivéve, ha te tökéletes vagy, mert akkor joggal várod el a leendő barátnődtől is, hogy az legyen.

Hogy hol ismerkedj? Bárhol! Ahogy egy régi Első Emelet dalban énekelték „az utca hadszíntér, hát támadok, ha ott vagyok″. De ha neked első körben gondot okoz a szórakozóhelyen ismerkedés (na jó, a diszkók valahogy inkább az egy éjszakás kapcsolatokra nyújtanak nagyobb esélyt szerintem is), akkor próbálj a hétköznapok való világában (és nem az Internet adta virtuális térben) ismerkedni.
Menj emberek közé! Például, ahogy fentebb javasoltam, iratkozz be valamilyen tanfolyamra, ami érdekel. Ha egyedül nincs kedved, kérd meg valamelyik barátodat, biztos szívesen társulnának, hiszen ahogy írtad, ők is egyedül vannak.
De az is jó, ha először nem lányokkal barátkozol, hanem pl. összehaverkodtok más fiúkkal, mondjuk elmentek biliárdozni vagy csocsózni valahova, esetleg a másik társasághoz tartozhatnak lányok (akár húgok, unokatestvérek).
Aztán ha meg van, aki tetszik légy bátor, szólítsd meg, légy figyelmes és humoros. Valahogy csak összejöttél az előző barátnőddel is, ha akkor sikerült, sikerülni fog most is. Ez olyan, mint a biciklizés, nem lehet elfelejteni. A lényeg, hogy ne add fel, nem szabad!
A bokszolók mondását tartsd észben, miszerint nem az számít, hányszor kerülsz a padlóra, hanem, hogy eggyel mindig többször állj fel.
Drukkolok neked!