Az ókorban a helléneknél magasabb rendű kapcsolatnak tartották két férfi szerelmét, aztán volt idő, amikor üldözték azokat, akik felvállalták, hogy saját nemükhöz vonzódnak. Napjainkban már nem annyira megbotránkoztató, de azért a nyilvános meleg felvonulások még nagy visszhangot váltanak ki minden évben hazánkban is. Ki-ki saját mentalitásához mérten ítéli meg vagy el a másságot. Mónika (44 éves) nem ítélkezik, csupán a fia miatt aggódik.

"Nem tudom, hogy jó helyre írok-e, hiszen nem párkapcsolati problémám van, de családon belüli. Majdnem tíz éve, hogy elváltam, és egyedül nevelem a 15 éves fiamat. Fodrászként dolgozom, és nagyon szeretem a gyermekemet, hiszen ő jelenti a családot nekem.

Neki szinte szenvedélye a munkám, kiskora óta szeretett az üzletben lenni, és már tavaly is azt mondta, hogy legszívesebben le se érettségizne, hanem egyből jönne hozzám tanulónak. De ennek ellenére jó tanuló a gimiben is, ahova jár, és amikor délutánonként meglátogat a fodrászszalonban szívesen besegít (hajmosás, festés). Nem az anyai elfogultság beszél belőlem, de szerintem nagyon jó érzéke van a szakmához.

A kapcsolatunkra visszatérve, nagyon kötődünk egymáshoz, és lehet, ez a gond, attól félek, hogy annyira próbál hozzám hasonlítani, hogy mindenben engem próbál utánozni.
Kisebb korában volt, hogy arra értem haza, hogy a sminkszereimmel és a ruháimmal játszik. Nem tulajdonítottam neki különösebb jelentőséget, úgy voltam vele, hogy csak játék, és majd kinövi. De egy hónapja egyik délután, amikor hazaértem munkából lánynak öltözve fogadott. "Meg akartalak lepni, Anya. Na, milyen vagyok?" Kicsit furcsálltam, de végül közösen nevettünk rajta. Egy másik este a cipőimet nézegetve jegyezte meg, hogy szívesen megtanulna magas sarkúban járni, meg hogy kár, hogy nem lánynak született, mert szerinte a nőknek könnyebb dolguk van.

Ezt követően mondtam neki, hogy én nőként épp fordítva gondolom, és jobban tenné, ha nem öltözne a ruháimba többet. Beleegyezett, de szinte biztos vagyok benne, hogy titokban továbbra is megteszi.

Mit csináljak most? Az apjával kéthetente találkoznak, de általában csak tévéznek, vagy moziba mennek a volt-férjem családjával, neki nem akarom ezt elmondani, félek, hogy elítélné. Vigyem el pszichológushoz? Nagyon aggódom."