Kedves Ádám!

Tudod, így elolvasva a leveled, azt kell, hogy mondjam, a szüleidnek pszichológushoz kellene járni. Úgy tűnik, nem vették még észre, hogy felnőttél, hogy a saját életed éled, vagyis próbálnád. Azt kellene megérteniük, hogy mindezek ellenére mindig a gyermekük maradsz, és mindig szeretni fogod őket, de el kell, hogy engedjenek.

Persze nehéz a szeretetet emlegetni ilyen helyzetben, mert az ember nem ilyen reakciót (ügyvédi fenyegetést) vár a szüleitől. Úgy gondolom, hogy jól reagáltál, még akkor is, ha fáj az elszakadás, de hidd el, a boldogságod fontosabb, mint egy lakás. És szerintem jól döntöttél, hogy nem hagyod veszni ezt a kapcsolatot, hiszen olyan ritka az „első látásra″! Harcolj kettőtökért, megéri!